7. fejezet
( Bella szemszöge)
Egész este a medencében lubickoltunk. Csak azt vettük észre, hogy a nap vissza verődik rólunk. Gyorsan kiszálltunk a medencéből, megfogtuk a ruháinkat és beszaladtunk a házba. Egyenesen a szobámba mentem, hogy felvegyek egy tréning ruhát vadászathoz. Edward felajánlotta, hogy elkísér így elindultunk az erdő felé. Miközben vadásztam végig magamon éreztem a tekintetét.
Két puma és egy szarvas után ( a szarvast Edward fogta) mentünk vissza. A házban volt egy zongora így hát oda ültettem, hogy játsszon egyet. Az altatómat játszotta amitől úgy meghatódottam, hogy azon se csodálkoztam volna, hogy folyik a könnyem.
- Köszönöm.- mondtam és megöleltem miután vége lett.
- Mégis mit Szerelmem?- húzódott hátrébb hogy a szemembe tudjon nézni.
- Mindent.- mondtam a legkézenfekvőbb választ.
- Ez elég tág fogalom. Nem gondolod?- mosolyodott el halványan. - Talán egy kicsit.- gondolkodtam el.- És ahhoz mit szólnál, hogy azt köszönöm, hogy szeretsz?
- Ezt nem kell köszöni.- csókolt meg.- Hiányozni fog ez a hely.- nézet körbe.
- Ha gondolod bármikor vissza jöhetünk. Tudod ezt a helyet senki sem ismeri csak Jane és Heidi.
- Még a végén szavadon foglak.
- Állok elébe.- húztam ki magam.
- Bella- sütötte le hirtelen a szemét.- Szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Mit szeretnél kérdezni?- lágyult el a hangom.
- Mindjárt jövök.- mondta majd felszaladt a szobába. Egy perc se telt bele már ott állt előttem lesütött szemel. Így olyan volt mint egy kisfiú aki rosszat csinált és szégyenkezik miatta.
- Még a születésnapodon szerettem volna ezt átadni, csak hát nem úgy alakultak a dolgok.
- Mit szerettél volna odaadni?- álltam fel én is.
- Nem is tudom hol kezdjem.- tűnődött el.
- Edward kérlek nyögd már ki mit szeretnél!- szóltam rá erélyesen, és ez úgy látszik bevált mert a következő pillanatban a szemembe nézet.
- Legyen.- ennyit mondott majd féltérdre ereszkedett és megfogta a bal kezem.- Isabella Marie Swan Volturi, ígérem, hogy szeretni foglak minden percben örökre. Részesítenél abban a különleges kegyben, hogy hozzám jössz?- mondta ki végül. Szóhoz se jutottam döbbenetemben. Meg kérte a kezem, komoly? Hirtelen annyi dolgot szeretem volna mondani neki de mindegyik túl csöpögős volt így csak egy szót mondtam ki.
- Igen.- mondtam suttogva és ő felnézet rám. Aranyló szemében mérhetetlen szerelmet véltem felfedezni. Mielőtt még magamhoz térhetem volna már a levegőben pörgetett. Mikor lerakot a földre az ujjamra húzta a gyűrűt. Ovális fehérarany volt tele apró gyémántokkal a 19. századot idézte.
- Tetszik?- kérdezte. - Gyönyörű simítottam meg. - Még az édesanyámé volt.- mondta.
- Köszönöm.- borultam a nyakába.
- Nem én köszönöm.- ölelt át.- Tudod, hogy mennyire szeretlek?- kérdezte.
- Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek..- mondtam és megcsókoltam.- Edward kérlek ne mondjuk még el senkinek.- kértem.
- Alice már biztosan látta.- húzott a kanapéra.
- Szerintem nem látta.
- Ezt honnan veszed?
- Még nem meséltem a képességeimről és sajnos nem is mesélhetek. - A leendő férjednek csak elmondhatod.- unszolt.
- Na jó. Figyelj!- mentem bele.- Az én képességem több rétegű, de mindegyik a pajzsomra épül. Ezért nem halhattad a gondolataimat és most se, és ezért nem láthatja Alice a jövőmet és a körülöttem lévőkét sem.
- De emberként mért látta?- szakított félbe.
- Azért mert emberként nem volt annyira erős a pajzsom és csak a gondolatolvasást térítette el. A lényegre visszatérve, van mentális és fizikai pajzsom. A mentális immúnissá tesz a mentális képességek ellen. A fizikai pedig mint a fizikai képességek mint a fizikai támadások ellen védelmet biztosít. A pajzsnak még van egy adottsága ami annyit tesz, hogy akire kiterjesztem annak megszerzem a képességét. Mostanra mér több száz is lehet.
- Az én képességem is megvan?- kérdezte.
- Igen az is megvan. De nem kell aggódni nem szoktam mások fejében vájkálni.- nyugtattam meg.
- Nagyon vicces!- durcáskodott. Ezen önkéntelenül is elnevettem magam.
Zongora amin Edward játszott
Bella eljegyzési gyűrűje