Őrült szerelem

4. fejezet

( Bella szemszöge)

Hol is keresem?- csak ez jár a fejemben.- Hol bújhatott el? Miket mesélt? Hol szeret lenni?- ezekkel és ehhez hasonló kérdésekkel indultam el Edward után. Még mindig fáj ha ki mondom a nevét, de már ki bírom. Úgy gondoltam, hogy a házamhoz megyek. Onnan majd indulok a keresésére. Két óra múlva már Brazíliában voltam. Rio mellett be vetetem magam az erdőbe. Kis idő múlva kirajzolódott előttem egy luxus ház alakja. Gyorsan kinyitottam az ajtót és beléptem az épületbe. A szobám azonnal megnyugtatott. A szobában a barna és a fehér szín uralkodott. Az ágy felet pedig lámpák világítottak. Ki csomagoltam majd vettem egy gyors zuhanyt. Miután felöltöztem elmentem vadászni. Két őz után készen álltam a keresésre. Így hát este be mentem a városba. Mindenhol szétnéztem. Utoljára hagytam a lepukkadt város részt mert azt tartottam a legesélytelenebb helynek ahol rá találhatok. A központon sétáltam és úgy elbambultam, hogy neki mentem valakinek...

( Edward szemszöge) Két hónap Bella nélkül. Király! Nekem is adhatnák a legidiótább vámpírja kitüntetést. Nem hiszem el hogy voltam képes ott hagyni az egyetlen lényt aki miatt még élek. Olyan idióta vagyok! Még a családomat is elhagytam, hogy könnyebb legyen nekik. Elég lesz azt földolgozniuk, hogy Bella nincs nem kell még nekik az én mártíróságom is! Már magamban beszélek. Remek! Ennél szerencsétlenebb nem is lehetnék. Szerintem még a Volturiba sem vennének be így. Nem lehet igaz hogy lehetek ekkora nyápic? Most Bella mellett lenne a helyem és nem annak a korcs Black- nek. Eldöntöttem. Vissza megyek Forksba, és vissza szerzem Bellát ha kell a világ végére is elmegyek érte! Miután összepakoltam a holmimat kijelentkeztem a szállodából és már indultam is ki Rióból. Épp a központba igyekeztem mikor nekem jött egy lány...

(Bella szemszöge) Alig hittem a szememnek mikor megpillantottam azt a férfit kinek nekiütköztem. Edward ott állt előttem kikerekedett szemekkel. Épp nyitottam a számat, hogy mondjak valamit de ő gyorsabb volt.

- Bella.- mondta ki a nevemet és szorosan magához ölelt. Mielőtt még elvesztetem volna az eszem figyelmeztetem magam hogy elhagyott és nem szeret. Így hát ellöktem magamtól ami nehezemre esett de tisztán kell gondolkoznom.

- Szia Edward.- köszöntem fagyosan.- Jó hogy végre elő kerültél. Esme már nagyon aggódott érted és a többiek is.

- Hogy kerülsz ide?- mondta miután fölocsúdott a döbbenete ami az ellökéséből és a goromba hanglejtésemből adódott.

- Eljöttem megkeresni téged mivel nem bírtam a szemükbe nézni mert miattam nem vagy velük. Meg aztán beszélni akartam veled.- közöltem.

- Értem. Akkor mehetünk is haza nem?

- Ezt inkább négyszemközt kéne. Itt van a közelben a házam ott megbeszélhetjük a dolgok és ígérem válaszolni fogyok a kérdésekre.- mondtam mire ő bólintott. Így hát elindultunk. Mikor meglátta a házat megtorpant és kérdőn nézet rám.

- Majd elmondom csak gyere.- ragadtam meg a kezét és húztam be a házba. A nappaliban elhelyezkedve kérdésekkel kezdett el bombázni.

- Mióta vagy vámpír?- kérdezte egy kicsit élesen.

- Először is leszögezem, hogy ne beszélj így velem, nem vagyok a játékszered.- szögeztem le.- Amúgy meg ha jól számolok az átváltozásommal együtt véve hat napja.- közöltem.

- Hat NAPJA??? És hogy engedtek el így? És ki változtatott át? Carlisle-ék meg hogy kerülnek Forksba?- sorolta el egy szuszra amin nevetnem kellett.

- Ne akarj én lenni mert nem áll jól a kérdésfeltevés- egy- szuszra dolog.- sóhajtottam fel.- Igen hat napja. Könnyen elengedtem de Jasper ki volt akadva ezen. Nem változtatott át senki ezt szeretném megbeszélni veled. Carlisle-ék pedig úgy kerülnek Forksba hogy Alice látta, hogy átváltozom így mire vissza értem a vadászatból már a nappaliban voltak.- válaszoltam minden kérdésére.

- Értem.- gondolkozott el.- Akkor mesélj csak hogy lehetsz vámpír ha nem változtattak át.

- Nem ezt mondtam.- ellenkeztem- Azt mondtam, hogy MOST nem harapott meg senki.

- Nem értem.- rázta a fejét értetlenül.

- Igazából 221 éves múltam.- vallottam be.- Még 1792-ben változtatott át Aro Volturi. Azóta én Volterában élek de néhányszor kell egy kis egyedül lét így van itt ez a ház. És ami Charlie-t és Reneé-t illeti ők régi ismerőseim és tőlük kértem segítséget mert egyik nap vissza változtam emberé és úgy egyeztünk meg hogy titokban tartjuk a kilétemet. Ezért nem mondtam el hogy mi vagyok igazából és amúgy is, ha ezt elmondtam volna tuti hogy elmebetegnek nézel és becsuksz a diliházba.- vicceltem el a végét, hogy oldjam a feszültséget.

- De akkor is elmondhatod volna.- emésztgette a hallottakat.

- Értsd meg hogy meg volt és még meg van kötve a kezem. Aro megtiltotta, hogy bármit is mondjak.

- Akkor most miért mondtad el?

- Azért mert jogod van tudni és azért is mert megbízom benned.- vallottam be. Rám mosolygott mire úgy éreztem, hogy a hallott szívem megdobban.- Meg amúgy is elegem van Aro parancsolgatásából. Nem vagyok a szolgája ki egy csettintésre azt csinálja amit mond.

- Mért nem mész el onnan?

- Azért mert bármilyen zsarnok és idióta akkor is ő ott volt nekem mikor senki és ott van az igazi apám is.

- Ki az?

- Jó de ez az utolsó kérdés megegyeztünk?

- Igen.- mondta elszontyolodva amin mosolyognom kellett.

- Az apám Marcus Volturi.- feleltem.

- Nem hiszem el. Marcus Volturi lánya vagy?

- Ja. De annyira nem jó dolog mint ahogy gondolod. Apu nagyon szigorú alig mehetek ki a kastélyból csak ha küldetésem van, vagy ha a lányokkal elmegyünk vásárolni. Erről a házról nem is tud semmit csak azt tudja, hogy időről- időre eltűnök valahova.- nevetem el magam. Majd mind a ketten csöndbe burkolóztunk.

Hosszas hallgatás után Edward törte meg a csendet.

- Bella mondanom kell valamit.- mondta és vett egy mély lélegzetet. Figyelmesen néztem, hogy mit szeretne mondani és mikor meghallottam a szavait teljesen döbbentem.- Bella én még mindig SZERETLEK.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat