Őrült szerelem

3. fejezet

(Bella szemszöge)

- 1792-ben születem egy Voltera nevű kis városban. A szüleim szegények voltak és a nővéremet még kiskoromba férjhez adták. 17 évesen a szüleim halála után az utcára kerültem. Aro meglátott és megvárta a megfelelő alkalmat, hogy a kastélyba vigyen. Nem tudtam miért visz oda de bíztam benne. Elmesélte, hogy ő vámpír és szeretne engem is azzá tenni.- Gyorsan körbe néztem és láttam a többiek döbbenten merednek maguk elé. Így hát folytattam.- Bele egyeztem. Igazából még most sem tudom, hogy miért tetem, talán csak azért mert azt hittem, hogy így minden jóra fordul. De most már sejtem miért. Azért hogy uralkodjak a Volturi felet. A témára vissza térve Aro átváltoztatott. Három napi szenvedés után kinyitottam a szemem és a kastély egyik szobájában találtam magam. Mindenki azt szerette volna, hogy ember véren éljek de én csak is az állati vért tudtam meginni mint most is. Még soha nem öltem embert, hogy oltsam a szomjam. Nagyon is irritál még az illata is. Szóval teltek az évek és monotonon ment a minden napom. Vadászat, kiképzés, küldetések és a barátokkal hülyülés. Soha nem hagyhattam el a kastély csak is akkor ha küldetésre mentem. Egy nap ép a nagyterem fele igyekeztem mikor megbotlottam és elestem. Még a mai napig nem tudom, hogy történt de ez valami reakciót váltott ki belőlem és így emberé változtam. Aro nem tudta mire vélni és nem tudtam mi tévők legyünk. Reneé-t és Charlie-t már régről ismertem és azt találtuk ki hogy Forksba költözöm úgy mint a lányuk és úgy látszik, hogy ez bevált hisz a mai napig nem derült ki hogy semmi közöm hozzájuk. Ami meg a mostani átváltozásomat illeti nem tudok semmit. Egyik pillanatban még semmi bajom nem volt most meg itt ülök vámpír ként.- fejeztem be végül. A szobára csend telepedet mindenki a történetemen gondolkozott.

Végül Carlisle törte meg a csendet.

- Miért nem láttalak ott soha sem?- kérdezte.

- A Volturi el akart titkolni engem.- válaszoltam.

- Miért is?- tért magához Jasper majd a többiek is.

- A képességeim miatt.

- Képességek? Több is van?- lepődött meg.

- Igen, de sajnálom de erről nem mondhatók többet!- kértem bocsánatot.

- Miért nem?- érdeklődött.

- Megígértem, hogy titokban tartom.

- Értem.

- Egyébként hol van E.. Ed..?- nem tudtam kimondani a nevét. Alice megértette így válaszolt is.

- Miután elmentünk külön vált tőlünk. Az óta nem hallottunk róla semmit, még a jövőjét sem látom ami megrémít.- felelte. Néhány percig elemeztem amit mondott és eldöntöttem, hogy bármi is lesz de meg fogom találni. Gyorsan felszaladtam a szobába, összeszedtem néhány ruhát majd fogtam a telefonomat és lementem a nappaliba.

- Kicsim hova készülsz?- riadt meg Esme.

- Csak elutazok egy kis időre.- nyugtattam meg.

- Akkor én is megyek.- mondtam Emmett.

- Bocs Em de egyedül szeretné menni.

- Hova is?- jelent meg Jaz.- Alice nem látja a jövődet.

- Dolgom van amit egyedül kell elintéznem.- feleltem tömören.

- És mégis hogy mész el amikor vörös a szemed?- emlékeztetett.

- Egy pillanat.- kértem majd lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam mindenki döbbenten nézet rám.

- Ez hogy lehet?- kérdezte Esme.

- Újszülöttként is meg tudtam ezt tenni így gondoltam most is menni fog.- feleltem. Majd felkaptam a bőröndömet.- Egy hét múlva jövök.- mondtam majd adtam Esme-nek és Carlisle-nak egy puszit a többieket megöleltem és már úton is voltam.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat