Őrült szerelem

1. fejezet

(Bella szemszöge)

Edward szobájában ücsörögtem és Debussy-t hallgattam. Amikor hirtelen egy éles fájdalom hasított belém. Nem tudtam mire vélni. Utána megvilágosodtam: ÁTVÁLTOZOM!!! Gyorsan amennyi erőm maradt felhívtam Charlie-t. Amekkora a szerencsém tízszer csöngött ki mielőtt felvette volna.

- Haló.- szólt bele a telefonba.

- Szia, itt Bella.- mondtam és vissza folytattam egy sikolyt.- Kérlek ne gyere erre mert nem biztos hogy fékezni tudom magam vámpírként. Szólj a farkasoknak, hogy kettőzzék meg az őrséget és figyeljenek az emberekre.

- Rendben szólok nekik és Aronak is.

- Köszönöm. Szia.- köszöntem el.. Majd egy hangos sikítás tört ellő belőlem. És elragadott a sötétség.

(Alice szemszöge)

Két hónapja jöttünk el Forksból és a család letargiában szenved. Edward meg eltűnt Rio -ban mert magányra vágyik. A család is szenved bátyám döntése miatt.. Emmett nem hülyül, Rosalie nem csipkelődik, Carlisle pedig folyamatosan csak dolgozik. Esme nem mosolyog a lánya és a fia elvesztése miatt, Jasper pedig nem is beszél senkivel még velem se a feleségével. Én pedig azóta hogy eljöttünk savanyú vagyok mint egy citrom. Semmi se dob fel egy kicsit se. Edwardról inkább ne is beszéljünk. Ő depressziós lett. Egyik nap az egész család ( kivéve Edwardot) a nappaliban ücsörgött amikor látomásom támadt. A forksi villánkban ( azon is belül Edward szobájában) vagyok. Bella pedig sikítozik és vergődik a földön. Utolsó erejével viszont felhívta Charlie-t. Itt a kép megszakadt és vissza tértem a nappaliba. Öt szempárral találkozott össze a tekintetem aztán kérdezősködni kezdtek:

- Alice mit láttál?- kérdezte szerelmem.

- Bella, át fog változni.- mindenki döbbenten nézet rám.

- Alice ha ez tényleg igaz akkor vissza kell menünk.- mondta Esme.

- De van itt még valami.

- És mi lenne az?- kérdezte Carlisle.

- Nem láttam rajta semmi harapás nyomot és tudtommal nem tartunk mérget ott.

- Ez hogy lehet?- nézett rám fogadott apám.

- Fogalmam sincs. De úgy látszik Charlie tud a vámpírokról.

- Mi?- háborodott fel Rosalie.- Elmondta volna?

- Nem hinném Bella nem olyan.- vette védelmére Esme.

- Szerintem se. De azt nem értem mi köze van ehhez a falkának és a Volturrinak mert arról beszéltek hogy értesítik őket.

- Fogalmam sincs de vissza kell menünk.- mondta Carlisle.- Mindenki pakoljon holnap indulunk!- adta ki az utasítást. Majd mindenki Vissza ment a szobájába pakolni.

(Bella szemszöge)

A fájdalom kezdett csillapodni. Vissza húzódott a végtagjaimból és a szívemet célozta meg. Nem tudtam mit tenni, a fájdalom felemésztett. Majd egy nagy lökéssel a szívemben megszűnt a fájdalom és be állt a mindent elsöprő csend. Tudtam, hogy vége van és átváltoztam.

Sajnálom de utólag átnéztem és nem voltam meg elégedve. Kicsit át lett írva remélem nem baj.

Dorina

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat