8. fejezet
( Bella szemszöge)
Miután összepakoltunk a reptér felé vettük az irányt. Még a pakolás előtt elbúcsúztunk a háztól. Megígértem Edwardnak hogy vissza fogunk jönni. Miután felszálltunk csörögni kezdett a telefonom. Megnéztem a kijelzőjét és Jackob neve villogott rajta, így gyorsan felvettem.
- Hallo!- szóltam bele.
- Szia Bells! Jackob vagyok.- szólalt meg.
- Szia Jack! Hogy vagy?- kérdeztem vidáman.
- Jól. Kösz. Kérdezni szeretnék valamit.
- Mond nyugodtan.
- Hol vagy?
- Egy repülőn ülők. Miért?
- Bella ugye nem vérengzésre készülsz azon a gépen?
- Nyugi, nem. Edward itt ül mellettem ha mégis valami történne.
- Kibékültél a vérszopóval?- kérdezte gúnyosan.
- Jackob, fejezd be!- szóltam rá.
- Mikor jössz?- tért vissza normál hangnemre.
- Passz. Most szálltunk fel. Talán úgy négy óra múlva szállunk le. - A reptéren várlak.- mondta majd letette. Elraktam a telefont és Edwardra sandítottam. Dermedten bámult maga elé.
- Edward! Jól vagy?- kérdeztem.
- Persze. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóba vagytok a Black fiúval.
- Jackob jó fej a maga módján.
- Ha te mondod.- mondta és az ablak felé fordult. A stewardess abban a pillanatban szólt, hogy kapcsoljuk be az öveket. Nem tudtam eldönteni, hogy mi üthetett Edwardba hogy nem szól hozzám egy szót sem. Gondolatban elemeztem a viselkedését és arra következtettem, hogy féltékeny. Ezen jót mulattam magamban. Edward felé fordultam -aki még mindig az ablakon nézet ki- és megböktem a vállát.
- Mi az?- kérdezte sértetten.
-Te féltékeny vagy?- kérdeztem. Ijedség futott végig az arcán, de rendezte vonásait.
- Hogy én féltékeny? Badarságokat beszélsz Bella.- mondta gúnyosan.
- Engem nem tudsz átverni.- emlékeztetem. Felsóhajtott és a szemembe nézet.
- Egyszerűen nem tudom elviselni ahogy rád néz és a gondolatai is elég hangosak.- mondta el ami a szívét nyomja.- Tudom, hogy nincs engedélyem parancsolgatni neked de, kérlek ne menj a közelébe. Az alakváltók azért teremtetek, hogy megöljék a vámpírokat.- fejezte be a ,, szentbeszédet”.
- Edward nyugodj meg. Jackob nem fog bántani.- mondtam.
- Szándékosan nem de a farkasok nem bírnak magukkal.- sziszegte a fogai között.
- Komolyan mondom rosszabbak vagytok mind két óvodás. Mind a ketten utáljátok egymást úgy hogy nem is ismeritek a másikat. Pedig szerintem jól kijönnétek.
- Én ismerem a gondolatait.- szegezte fel az orrát.
- Most fejezd be a hisztid, különben...- kerestem a szavakat.
- Különben mi lesz?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Különben soha többé nem csókollak meg!- mondtam határozottan - De én attól még megcsókolhatlak.- mosolyodott el ördögien.
- Cseles.- motyogtam az orrom alatt. Mikor meghallotta lágyan megcsókolt.
- Én csak meg akarlak védeni.- mondta lágyan.
- Nem vagyok törékeny virágszál.- durcáskodtam.
- Nem, de a farkasokhoz képest igen.- simította meg az arcom.
- Igazad van.- értetem egyet nagy nehezen.- De, Jackobbal akkor is találkozni fogok.- tetem hozzá határozottan.
- Sajna ez elkerülhetetlen mivel a reptéren várni fog ránk.- sóhajtott fel.