Őrült szerelem

2.fejezet

(Bella szemszöge)

Kinyitottam a szemem és mindent tisztában láttam: az erdő végét, a halakat ahogy a ház melletti folyóban úszkálnak. Felkeltem és eldöntöttem, hogy el megyek vadászni. Kiugrottam az ablakon és az erdő felé kezdtem futni. Élveztem a sebességet. Mindig is szeretem futni. Igaz emberként majdnem lehánytam Edwardot mikor a velem a hátán futott. Elmosolyodtam ezen az emléken. Akkor még milyen boldogok voltunk. Nem sejtettük, hogy mik lesznek az után. Míg ezeken gondolkoztam megcsapott egy szarvas csorda illata amik ép legeltek nem túl messze tőlem. Oda settenkedtem, kiválasztottam a megfelelőt majd ugrottam. Még egyet elkaptam azután mentem vissza a házba. Mikor beértem hatalmas meglepetés fogadott...

(Alice szemszöge)

Más nap reggel elköszöntünk a Denali klántól és indultunk Forks felé. Négy óra kocsi út után megláttuk az ösvényünket. Közben a gondolataim Bella körül forogtak. Talán megbocsát nekünk, vagy elküld minket? Talán már van valaki-e. Tanakodtam, de gyorsan elvetettem ezt az ötletet hisz ő oda meg vissza volt a bátyámért tutira hogy nem felejtette el ilyen hamar. Gondolat meneteimet a kocsi fékezése zavarta meg.

- Megjöttünk Drágám!- simított végig arcomon Jazz. Ránéztem és adtam neki egy puszit.

- Ideje lenne kiszállni.- mondtam majd ki is ugrottam a kocsiból, megfogtam a cuccaimat és már pakoltam is be a házba. A többiek is követék a példámat és ők is elkezdtek pakolni. Mikor beértünk a házba meglepetésünkre semmi sem volt lefóliázva és minden pórtalanítva volt. Az emeltről pedig zene szólt.

- Itt mégis ki lakik?- értetlenkedett Esme.

- El felejtettem mondani, hogy Bella beköltözött.- vallottam be.- Bocsi.

- Semmi baj csak nagyon meglepődtem.- vallotta be.

- Komoly? A húgi beköltözött?- röhögött Emmett.- És mégis hol alszik? Ugye nem a mi szobánkban?- kérdezősködött tovább Emmett.

- Nyugi Em. Egyikünk szobájában sem alszik csak Edwardéba.- nyugtattam meg.

- Uhh.- törölte meg látványosan homlokát.- Most már megnyugodhatok.

- Rendben gyerekek ha ezt befejeztétek pakoljatok ki.- mondta Carlisle. Mi pedig engedelmes gyerekekhez méltóan ( amik nem is vagyunk) felmentünk kipakolni. Miután végeztünk a pakolással lementünk a nappaliba ahol a többiek már mind ott voltak.

- És Bella egyáltalán hol van?- értetlenkedett Jasper.

- Gondolom vadászni.- feleltem unottan.

- Hogy mondod?- akadt ki.- Hogy VADÁSZNI??? Te meg vagy zavarodva? És ha emberre támad akkor mi lesz?- ordított rám.

- Először is nyugodj meg. Másodszor pedig látnám ha úgy döntene, hogy embert akar ölni.- nyugtatgattam.

- Jó, de még is.- erősködött. Majd mikor látta, hogy ez nem használ mellkasa előtt össze fonta a kezét mint egy durcás kisgyerek úgy ült le mellém.- De akkor is!- folyatta.

- Jasper nyugi.- bújtam hozzá.- Nem lesz semmi gubanc.- Nagy nehezen lenyugodott mikor is kinyílt az ajtó és belépett...

(Bella szemszöge)

Az egész Cullen család a nappaliban volt ( jó nem az egész mert Ő nem volt ott). Mikor Alice meglátott a nyakamba ugrott. A kivalló egyensúly se segített így a földön kötöttünk ki mind a ketten.

- Bella annyira hiányoztál!- mondta és még szorosabban ölet át.

- Te is hiányoztál Alice! De, engedj el léci mert megfulladok.- kértem meg. Leszállt rólam majd engem is felsegített. Majd mindenki megölelgetett, még Rosalie is. Jasper folyamatosan bocsánatot kért én pedig minden egyes alkalommal azt hajtogattam, hogy nem az ő hibája. Mikor végeztünk az örömködésben. Komolyra lett fordítva a téma.

- Bella mégis hogy lehetsz vámpír?- vágott a közepébe Jasper.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat